Értékvédelem

A Komárom-Esztergom Megyei Értéktár már 112 megyei kincset számlál. Az alábbiakban ismerjék meg a Gerecse Natúrpark területén található megyei értékeket.

Baj - Bélyeges téglák


Baj községben található az ország legnagyobb, bélyeges téglákat felvonultató ipartörténeti gyűjteménye, benne Komárom-Esztergom megye téglakészítésének az eddigi ismeretek szerinti legteljesebb anyaga.

Megyénkben is – hasonlóan, mint az országban mindenütt – szinte minden településen folyt téglaégetés. A kezdetekben boksás rendszerben, kis tételekben készítettek téglákat, döntően az uradalmak, illetve az egyházak szükségleteinek megfelelően. Az 1800-as évek második felétől kezdődően a gomba módra szaporodó gyárak vették át a vonzáskörzeteik téglagyártását.

Sorra alakultak megyénkben is a téglagyárak, szinte mindenütt a korábbi manufaktúrák agyagmezőit felhasználva: Kisbéren a Batthyány téglagyár, Ászáron Hőrics Márton, Rédén és Bakonyszombathelyen az Esterházy család, Szákon ugyancsak az Esterházy család, valamint a Veréb-féle és az Orbán-féle gyár, Bábolnán, Kocson, Mocsán, Komáromban, az olcsó dunai szállításra alapozva Neszmélyen, Táton, Nyergesújfalun, Lábatlanon, Pilismaróton nyitottak téglagyárat. Esztergomban az Eggenhoffer téglagyár (+ 2 másik esztergomi gyár) termékeire alapozva hajózási vállalkozás is alakult, a főváros téglaéhségét kielégítendő.

A továbbra is meglévő, időszakosan üzemelő téglaégetők (Aka, Vérteskethely, Tárkány, Bana, Császár, Vértestolna, Naszály, Szőny, Ács, Bajna, Gyarmatpuszta) mellett az 1800-as évek végén nyitotta meg kapuit a megye legnagyobb téglagyára Tatán, a Baji úton, a vasútvonal közvetlen közelében, az Esterházy család beruházásaként. Történetét Körmendi Géza dolgozta fel és tette közkinccsé. A gyár termékei a vasúti szállításnak köszönhetően az ország számtalan településéről köszönnek vissza.

Az ipartörténeti gyűjteményben a felsorolt gyárak, téglaégetők adatbázisa (térképek, kataszteri adatok, irodalmi hivatkozások, néhány korabeli fénykép és eszköz) is megtalálhatók. A gyűjtemény adatainak felhasználásával készültek el a szőnyi Zichy, a bajnai Sándor uradalom, a Pannonhalmi Apátság mocsai birtoka, Bikolpuszta, Súr és Naszály községek téglagyártását, téglabélyegeit bemutató dolgozatok. Előkészítés alatt van a száki Esterházy, Végh és Orbán téglagyárakról, valamint az esztergomi téglaégetésről készülő tanulmány.

A korábban muzeológusként is dolgozó tulajdonos múzeumi szemlélettel összeállított gyűjteménye a Wiener Ziegelmuseum kollekciójával egyenértékű, mintegy 14.000 tételt számláló anyag. Minden egyes példányról fénykép készült, a darabok mindegyikén egyedi jelzés szerepel, ezért a papír alapú katalógus-rendszerből bármelyik téglajel azonnal előkereshető.

A helyszínen előzetes bejelentkezés és időpont egyeztetés mellett látogatható egy, a Kárpát-medencei (= a Magyar Királyság) téglakészítés történetét bemutató kiállítás. A gyűjtemény és a kiállítás helyszínén jegyezték be a „Monarchia” Bélyeges Tégla Gyűjtők Egyesülete közhasznú szervezetet 2007-ben. Az Egyesület elnöke a megalakulás óta dr. Herczig Béla, a gyűjtemény tulajdonosa.

Ugyanitt működik, a 2013 őszén, az Egyesület tucatnyi tagja által létrehozott Hungarikum Klub is. Ennek a klubnak a célja megegyezik az Egyesület alapszabályában is megfogalmazottakkal, de hangsúlyosan szerepel benne a sokféleség okán egyfajta hungaricumnak tekinthető bélyeges téglák Nemzeti Értéktárba történő felvételének elérése.

Ugyancsak ezen az ingatlanon működik a „Jeles téglák, jeles emlékeink” kiadvány-sorozat szerkesztősége is.

Bajna - Sándor-Metternich Kastély


A Sándorok lakhelye Bajnán a falu legmagasabb pontján álló kastély volt. Már a mohácsi csatavesztést megelőző századokban itt épített magának udvarházat a bajnai Both család, majd ezt a XVIII. század közepén Sándor Mihály alakítottá át főúri lakóhellyé.

Sándor Mihály nemcsak saját kényelmének biztosítására tette ezt, a kor szavát követte, hiszen Mária Terézia uralkodása alatt kezdte meg a vidéki magyar arisztokrácia barokk kastélyainak felépítését. A XIX. században azután a francia forradalom polgári eszméinek hatására a felvilágosult előkelők már megvetettek mindent, ami az abszolutizmussal kapcsolatban volt, és társadalmi, politikai életükben is az angol mintákat kívánták követni.

Így az 1820-as évektől a korábban épített barokk kastélyokat klasszicista stílusban alakították át, mellé pedig hangulatos angolkerteket varázsoltak. Sándor Móric 1834-ben Hild József pesti építészt kérte, hogy a Sándorok ősi családi fészkét, amelynek falaira még nagyapja, Sándor Antal festetett nagy értékű barokk festményeket, alakítsa át a modern idők követelményeinek megfelelően. Hild megváltoztatta a kastély homlokzatát, ahová görög mintára készült oszlopok kerültek, amelyekből három előreugrott, kiemelve ezzel a kastély bejárati részét.

A főépület mögé vendégházból és gazdasági helyiségekből álló zárt épülettömb került, amelynek ölelésében az építész impozáns díszudvart alakított ki. A kastély mellett lévő angolparkba vadászház és pálmaház (orangerie) épült, ez utóbbi külön kazánnal melegített helyiségeibe a kor divatjának megfelelően egzotikus növényeket telepítettek.

A belső termek díszítésére is nagy gondot fordított Sándor Móric, ezzel a feladattal a milánói Scala díszlettervezőjét, Alessandro Sanquiricót bízta meg. A festő az egyik termet etruszk stílusban rendezte be, és ehhez alkalmazkodott a bútorzat festett díszítése is. Egy másik terem a „scala raffaelesca” nevet kapta, mert falfestményei a híres olasz festő, Raffael képeinek mintájára készültek. Ez utóbbi terem díszítését berakásos stukkókkal emelték, amelyeket Maria Piazza stukkátor készített el.

A kastély belső termein a fehér és az égszínkék volt az uralkodó, az etruszk szobát kivéve, ahol az egyiptomi stílusnak megfelelően több és erősebb szín került a falakra. Az ötvenkilenc szobabelső díszítésével 1842-ben készültek el a megbízott művészek.

A bútorok kiválasztásában Sándor Móric páratlan ízlése segített, aki Londonban készíttetett az egyes termek stílusához illő berendezést, a különböző kovácsoltvas építményeket pedig Bécsben rendelte meg. A számos értékes porcelán és festmény a Sándor család évszázadokra visszanyúló történetét idézte a látogatók elé.

A kastély közvetlen környezetét virágoskert díszítette, mellette feküdt a harmincholdnyi nagyságú angolkert, amelyet csak a birtokos itt tartózkodása esetén zártak el a falusiak elől. A park két bejáratát portásház védte, amelyek közül az egyik ma is áll, és kisvendéglőként szolgál.

További értékeket a megyei értéktár alábbi oldalán talál: www.kemertektar.hu/hu/kategoriak/megyei-ertekek